Hát ez van

Hát újra itt vagyok és úgy döntöttem egy álmatlan éjszaka és egy fejfájásig gondolkodós nap után hogy újra írom majd ide a bejegyzéseket néhány hónap kihagyást követően. Ennek oka hogy kicsit (kicsit?! inkább nagyon) elegem van ebből a világból. Igaz hogy max 1-2 ember olvassa ezt a blogot, de nem is érdekel ez….a lényeg hogy kiírhassam magamból a bennem zajló dolgokat mert lassan bedilizek. Most azonban egy picit egyértelműbben fogok leírni érzéseket, viszonyokat, gondolatokat és nem köntörfalazva mint ahogy eddig tettem (félve hogy esetleg olyanok is megtudnak dolgokat, akiknek nem kéne…DE már nem érdekel) A téma ugyanaz…igen, MÉG mindig Ő!!! A helyzet közel fél év alatt se változott :( Na de kezdjük egy kis bemelegítővel.
Térjünk rá a címben szereplő témára. Nagyon sokszor gondoltam végig hogy ebben a meleg világban van-e esély boldogságra. Még a mai napig nem éltem át, pedig már idestova 3 éve vagyok részese, már ha a beismeréstől számítjuk. Ki tudja milyen élményekkel gazdagodtam volna ha annó nem nyomom el oly sokáig…De ne vájkáljunk a múltban, ami megtörtént, megtörtént. Szóval minden áldott nap elgondkolkodom hogy leszek-e boldog melegként. Ismerősöktől, beszélgetőpartnerektől hallom nap mint nap hogy ilyen pasi kell nekik, meg olyan pasi (külső jegyeket felsorolva)…a másik oldalon hogy ilyen gazdag legyen, meg olyan jómódú faszi legyen stb stb. Az előbbire azt tudom mondani, hogy mutogatni akarják-e mint egy bazári majmot, vagy szeretni?? Az utóbbira meg azt hogy érdekből akar-e vele lenni vagy szeretetből/szerelemből?? Nem kell válaszolni, evidens!!! Nyilván én se jövök össze bárkivel. Miért is tenném?! Még fiatal(?!) vagyok, kapuzárási pánikom sincs hogy egyedül élek életem végéig, így tehát várok. Vártam. Eljött. És mégse jött el. Ez nem az összezavartságom szüleménye, hanem a sors iróniája. Kaptam egy barátot(!!), egy legjobbat (hozzátéve hogy nem vagyok az a tömegbarátos típus) és elvesztettem egy lehetőséget a boldogságra. Mert akkor amikor megismersz valakit eldől hogy milyen szerepe lesz az életedben. (én hiszek a sorsban) Szóval ez nem változtatható meg, mert abban a pillanatban amikor a barátságot mesterségesen át akarod alakítani szerelemmé valami megváltozik. (sima barátság már biztos nem lesz) Ha a sors barátként sodorta melléd akkor általában az is marad. Najó, létezik az a variáns is hogy barátságból születik szerelem és oly sokáig élnek együtt míg meg nem halnak( a tündérmesékben max. de azért vázoljuk fel ezt is lehetőségként), akkor viszont a sors nem barátságnak akarta a kapcsolatot, csak érnie kellett egy szerelemhez. De kérdés: honnan tudjuk hogy a másikat milyen posztba igazolta le mellénk az élet?! Erre a szívünkben kell választ kapni, de ahhoz meg jó mélyre kell nézni. Összevetni mi mindent adott, adhat még ha marad a barátság, vagy mit hagyhatunk ki ha nem lépünk. És a másik oldalon mi minden lehet ha párkapcsolat lesz, esetleg mi romolhat el a két ember között, ha az nem úgy működik ahogy annak kéne. Logikus. Felvázoltam tulajdonképpen minden végkimenetelt, tehát átlátom a dolgot mégis ott vagyok ahol a part szakad…azaz sehol. Nem igazán tudom mit tegyek. Hagynom kéne a francba a dolgot…de mintha ez ilyen könnyű lenne. Parancsolj a szívnek, ahaaaa!! Kár hogy az eszeddel parancsolsz és ők mindig harcban állnak egymással. Legegyszerűbb és leggyakoribb szitu: közel vagytok egymáshoz, nagyon közel!! Szív: „Csókold meg, hisz arra vágysz”. Ész: „Nehogy megtedd, mert mivan ha rosszul reagáááááál?! Veszélyben a barátság” Jóóó, ok-csá! Kajak mint a mesében amikor van az egyik válladon az ördög, a másikon az angyal és döntsd el melyik felé hajlasz, wááááá!!! Szóval nem könnyű szitu. És életemben először érzek ilyet mégis milyen kib*szott szar érzés tudni hogy nem lesz belőle semmi. Nem egyszer eldöntöttem hogy távol maradok tőle. Este elhatározom erre reggel úgy kelek fel, hogy látnom kell azonnal, különben végem! Nem reszket a lábam, meg nem dadogok…ebből már kinőttem, de odabent érzed hogy a világ legeslegjobb dolga az lenne ha ugyanazt érezné amit te és elkeseredett is vagy egyben, mert végre megtapasztalhatnád mi az a boldogság, sőt már a kapujában állsz, de a te kulcsod nem nyitja a zárat. Na és ekkor jön a feketeleves mikor belegondolsz hogy vajon ki lehet az akinek a kulcsa nyitja a szíve zárját?! Milyen lehet?! Ő miért és mivel jobb mint te?! stb stb…önmarcangolás ezerrel és itt véged.
Az érzés nem a legkellemesebb, sőőőt!! De egy dolgot ettől függetlenül kijelenthetek: életemben az egyik legjobb dolog hogy ŐT ismerhetem. Olyan sok mindent adott azalatt az idő alatt  mióta ismerem, amit másoktól egész életemben nem kaptam összesen, és nem túlzok…elvégre én tudom hogy eddig mi volt a múltamban. ( Ma pont nosztalgiázgattam picit; jajj mennyi közös élmény: fénykép, vidi, face bejegyzés…. :’)

Meg most nem is az volt a célom hogy bármit elindítsak azzal hogy leírtam, pusztán kikívánkozott és útjára engedtem a gondolataimat. Lehet hogy megbánom, de nem érdekel…ma ilyen szentimentális napom van. Bár mondjuk alapból is ilyen vagyok és inkább vagyok lelkis mint egy érzéketlen pöcs!!
Szóval egy szó mint száz a címben szereplő téma inkább átment egy vallomásos szituba. De elviekben az érintett úgyis tudja mi a szitu, szóval gyakorlatilag meg oly mindegy mivan…mert hát ugye amiről nem beszélünk az nem is létezik…!!! :(

Blog-dal: P!nk - Just Give Me A Reason ft. Nate Ruess
https://www.youtube.com/watch?v=OpQFFLBMEPI

Blog-idézet:

Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? " el sem tudod képzelni,
milyen fájdalmas azt mondani " nem, csak barátok vagyunk "

BLOG-DAL : Yiruma - River Flows In You : https://www.youtube.com/watch?v=F-4wUfZD6oc

Hát a lelki állapotomat tükrözi!! :(

Mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz semmi belőle. Nem mintha eddig nem tudtam volna, de valahol ott legbelül mindig volt egy reménysugár. Hát most nem kellett volna, mindegy. Elmondtam neki részletesen hogy mit érzek. Igaz ezt csak levél formában....ahhoz hogy ezt személyesen mondjam el kemény lélek kell, amivel én nem vagyok megáldva. Most meg is lepődtem, hogy mennyire lelkis vagyok és az ilyen dolgok, hogy ki tudnak ütni.
A mostani lelki állapotomról inkább nem adok felvilágosítást, kb. ilyen mélyen utoljára három éve voltam. Persze tudom hogy lesz majd ez jobb is...de olyan messze van az még. Ha most emo lennék már az ereimet vagdosnám vagy szállnék a messzi távolba...de az nem vall rám. Én most inkább elvonulok kicsit és egymagamban próbálom meg feldolgozni ezt az egészet.
Mint barátot nem akarom elveszteni, ezért megpróbálok túllépni és majd egyszer újra olyan fesztelenül vele lenni, mint azelőtt hogy ez megváltozott volna. Nem tudom hogy ehhez mennyi idő szükséges. Hetek vagy hónapok....mindenesetre nem szeretnék sokáig kimaradni az életéből, mert nagyon fontos nekem. Amikor fos kedvem van akkor csak elég felidézni azokat a szép emlékeket amiket vele együtt éltem át: mozizások...mindig hülyülünk a film előtt; tavalyi szilveszter....életem legjobb szilvesztere volt; közös statisztálások....na ott se volt soha unalom és remélem majd ezután sem lesz; vagy csak szimplán együtt lógás és ebből fura dolgok jönnek ki  (lásd: a ribanc aki fotózgatta magát, a második felvonásban meg nyomozósdit játszottunk vele..amit persze elb@sztunk...de az már mellékes, hjajj szép emlékek!!) Remélem azért lesz ezeknek folytatása. Tudom hogy nem rajta múlik. Hát én megpróbálom minél hamarabb a régi formámat hozni....remélem sikerül majd.....sikerülnie kell!!!

Szünet!!!!

Leültem ismét a gép elé és megint megpróbálom összefoglalni a bennem zajló dolgokat. Hát nem egy könnyű dolog. Számtalan olyan szituáció van a hátam mögött, amiknek egy részére azt mondom, hogy bárcsak meg se történt volna. Ebből azt hiszem levonható, hogy nem éppen egy hetyke, vidám bejegyzés lesz ez.
Jelenleg éppen Adele-tól a Someone Like You-t hallgatom, ami tudom hogy az emberek könyökén jön már ki, de nem baj, én szeretem ez a lényeg. Már rájöttem miért szeretek Adele-t hallgatni miközben írok. Szerintem nagyon hitelesen átadja az érzéseket és ezáltal kihozza az emberekből is a bennük rejlő dolgot. Sokszor van olyan hogy lejátszódik bennem, a fejemben egy-egy szituáció, párbeszéd vagy hívjuk akárhogy is és legtöbbször ez pont egy ilyen szívet simogató dal alatt történik. Nagyon hatásosan tudom a másik szemére vetni bűneit, segíteni őt a bajban a tanácsaimmal, vagy épp szerelmet vallani neki vagy bármit amit éppen a szitu megkíván. De ez csak a gondolat szüleménye némi külső (zene) segítséggel. És olyan könnyűnek tűnik, olyan szárnyalva lépek túl a vallomáson és még olykor a befejezés is rohadt jó…..DE ez még mindig nem a valóság. Bárcsak ilyen könnyen menne. És esetlegesen lehetne hallgatni közben Adele-t hogy erőt adjon. Akkor talán már megtettem volna azt amit régen meg kellett volna tennem….LÉPNI….bármilyen is legyen a végkifejlet. Az érzéseknek parancsolni nem lehet...és most azt hiszem érzem AZT a bizonyos dolgot, amit eddig még sosem!!!! Lehet hogy szeretem?!
Boldog vagyok és egyben boldogtalan. Örül a szívem és egyben szomorú. Nevetek és közben sírok. És akkor benned kedves olvasó felmerül a kérdés: „De ez hogy lehet?” Én erre megsimogatom a buksidat és csak ennyit mondok: „ilyen az élet” …….. Bárcsak ennyivel beérnéd és nem piszkálnál hogy ezalatt mi a fenét értek. Könnyebb lenne nekem is és te is megkaptad már félig meddig a válaszodat. ( De ez kb. olyan lenne, mintha a diák odamegy a tanárhoz és megkérdi tőle, hogy arra a feladatra miért csak ennyi meg annyi pontot kapott és a tanár válasza ennyi lenne: mert csak! Oo ) Szóval itt az ideje hogy leírjam, még ha csak egy bejegyzésben is hogy mi a szitu. Nos így elöljáróban annyit, hogy ha még vki nem tudná egyetlen személy van a középpontban, vagy mondjuk úgy hogy a szívemben jó mélyen bezárva. Nevet nem említek, bár ez azt hiszem úgyis egyértelmű, főleg azoknak akik ismernek.
Boldog vagyok, mert ismerhetem. Az élete része lehetek még ha nem is olyan pozícióban mint amiben szeretném. Boldog vagyok ha egy picit is jókedvűnek látom. Örül a szívem mikor azt érzem hogy fontos vagyok neki. Örül, mikor érdeklődik ha picit eltűnök a bánatomba burkolózva és örül ha megosztja velem élete apró dolgait. Nevetek ha együtt vagyunk, mert akkor az unalomnak még csak híre sincs, ha közösen filmezünk, vagy bármit együtt csinálunk, mert az élet pörög, ha vele vagyok.
Boldogtalan vagyok, mikor eszembe jut hogy ezek az érzések nem lesznek viszonzottak….s akkor is mikor ráeszmélek hogy mennyire önző vagyok, hogy nem érem be azzal amit a sors oszt nekem, hanem több kell. Szomorú vagyok mikor Ő szomorú, mikor nem tudok semmit tenni hogy jobb kedve legyen csupán annyit hogy létezem és biztosítom róla: „itt vagyok!” Szomorú mikor mással van, holott ehhez sincs jogom, mert hát ki lennék én hogy bármiben is gátoljam?! Nem is teszem meg, olyankor inkább behúzom magam és a háttérből szemlélődöm. Sírok mikor azt érzem hogy a világ fogott össze ellenem és egy valaki lenne akinek sikerülne megvigasztalnia, de ő is oly távol van. Sírok mikor olyan közel van hozzám mint még senki és nem tehetem meg azt amit a szívem diktál….és sírok most mikor feltörnek bennem az érzések amiknek parancsolni nem tudok és mégis tönkretesznek.

 
Nem könnyű az élet. Senki nem mondta hogy az. Mégis van valami rohadt érzés ami előretol és elvárja hogy kibírd, mert hátha…..De vmi mindig visszaránt. A földre. És csak azért hogy ne menjen minden úgy mint a mesékben. Ha a mesékben élhetnék akkor már boldog lennék. Lenne egy szerelmem és egy naaaaaaagy adag szeretet körülöttünk. Nekem ennyi elég lenne. De sajnos ez a valóság és megint mindent feketében látok, nem is….inkább szürkében. Ahol még a szív se piros.
A szívem azt súgná hogy vágj bele, mondd ki, adj egy esélyt…mit veszíthetsz?! És itt jön az ész….ami racionális döntésével még elnyomja a szívet és azt mondja: haladj lassan még ha fáj is, de ha a sors úgy akarja úgyis boldog leszel. Ahhww….bár úgy lenne. De akkor jön az a kérdés: hiszek-e a sorsban? Ha van sors akkor eléggé pikkel rám, mert eddig nem igazán könnyítette meg az életemet….Miért pont most segítene? Jajj, úgy látom nekem kell kézbe venni a dolgokat….Csak hozzak jó döntést végre....csak hozzak döntést végre…..!! Oo

Blog-dal: Muri Enikő: Botladozva
https://www.youtube.com/watch?v=y0VZp8WU88M&feature=share

Köszönöm.

Huhh…eltelt egy kis idő a legutóbbi bejegyzés óta….legalább egy hónap. Elég sok minden történt ezalatt, bár olyan nagy egetverő dologra azért nem kell gondolni. De mesélek. Hát ugye a suli elkezdődött és jobbról balról bombáznak a következő kérdéssel: „Megy a suli?????” Hát most erre frappáns válasznak azt szoktam mondani: nem megy, egy helyben áll. És még igazam is van. De amúgy nem mondok nagy dolgot azzal, hogy semmi problémám az iskolával, hisz okos vagyok és egy sulis akadály gördül elém azt én szemrebbenés nélkül átlépem. Nem….ez nem nagyképűség!! Még nem találkoztam olyan problémával, ami leterített volna.
De ugye egy diák élete sem csak a suliból áll. A magánéletem meg olyan semmilyen. Igazából rohadtul nem tudom hogy mit akarok. Ha valakivel ismerkedem, akkor tök hamar feladom, holott mindig úgy indulok neki, hogy tartós, komoly dolgot akarok. Várok arra az emberre, aki ténylegesen kiváltja belőlem azt, hogy az első randi után repesve várjam a következő talit. Miért nem találok ilyet?????????????????????? -.- Úgyis tudom hogy bennem van a hiba. De sajnáltatni nem fogom magam, mert nem akarok az emberek agyára menni vele. Így ezt a témát most le is zárom.
Na a hétvégén otthon voltam 3 napot…..egész jól bírtam a dolgot, bár nem éreztem szív-fájdalmat hogy visszamegyek Pestre (most am éppen egy vonaton ülve írom ezt a bejegyzést) A hétvégén végre taliztam Nórimmal, akivel fél éve nem tudtunk összehozni egy találkozót és Májkival is telóztam, s megbeszéltem vele, hogy meglátogatom pár hét múlva aztán lógunk együtt újra. És a jövő hetet egész strapabírónak fogom érezni….hétfő-kedd megyünk Tomival a kód felvételre statisztálni, majd szerda-csütörtök suli és máris megint hétvége, YEPP….valakivel össze kell hoznom valami jó kis programot xD Most am is felborultak a terveim, mert x faktor koncertre akartam volna menni (tegnap volt a Budai várban és ingyenes volt!!) csak hát ugye nem tartózkodtam a közelben:(
Még a sulira visszatérve: pár hét múlva elkezdődnek a ZH-k, úgyhogy elő kell vennem a jegyzeteket….am meg házidolgozatot fogok írni jövő héten, az előző félévben az uccsó hétre hagytam és nyomathattam egymás után 3-at….most előrelátóbb leszek. Igaz hogy december a határidő, de jó lesz az októberben is, nem lesz rá gond:)
Egy kis életképek a vonatról….bevackoltam magam egy sarokba, táskám mellettem az ülésen, hogy senki ne rakja le magát ide mellém (mert sikeresen kifogok mindig vagy büdös embert, vagy visító kölyköt, vagy vmi öreget aki kényszeresen azt hiszi, hogy beszélgetnünk kell….pedig NEM!!) Nos zene a fülemben, most éppen Beyonce-től a Halo…..és amikor egy-egy zenének vége kis hatásszünet a következő szám előtt…ööö elég érdekes hallgatni az embereket. Na ami tény: ebben a kocsiban egy csomó olyan kb. velem egykorú főleg srácok ülnek (*.* megjegyzem csendben, hogy am a felhozatalà ahhwww *.*) egy ilyen baráti társaság, amely azonban tartalmaz egy kishölgyet is….na konkrétan vele van bajom. Olyan hisztis mint másik kettő, zoknit kéne tömni a szájába!!!! xDD És hupsz…itt ment el mellettem egy skac, akinek olyan pólója van, amit kinéztem magamnak a New-yorker-ben…ahhwww, világoskék és V kivágás, aminek a széle narancssárga, nyáháááá….kissé furán venné ki ha szépen lerángatnám róla..mi? Najóóó, nem esek túlzásba:)
Ami még kissé zavaró, hogy egyesek barlangban laknak…..kérdezem én: ha kimennek egy rohadt ajtón , ami alapból be volt zárva, akkor mi a reteknek nem tudják maguk után szintén bezárni?????? Istenem, ez költői kérdés volt, ne válaszoljatok. Beálltam ajtón-állónak xDD Jah és kissé kellemetlen hogy nem messze van a toalett és bejön a „cefre”-szag, bleeeee -.- Nos kb így telik a felutazás az én kis nagy fővároskámba. Am még kb ¾ óra és végre letehetem a lábam szilárd talajra…na nem mintha most nem lenne alattam szilárd ( <-- és ez most nem egy konkrét szemééély xDDDD), de hát értitek. Nah ennyike lenne mára…megpróbálok ezentúl kissé sűrűbben megjelenni ( de nem ígérek semmit) Igaz most sem volt tartalmas a bejegyzés, csak gondoltam jelzem, hogy ugyan nem virulok, de ÉLEK… Salom  fiúk-lányok:P xD

Blog-idézet: Változnak az idők, vele változok én is...tegnap éjjel mással voltál, de rábasztál mert én is

Blog-dal: Bár tudom hogy ez a szám már párszor szerepelt itt, de ez szerintem egy kurvajó feldolgozása!!! Am Someone Like You----> https://www.youtube.com/watch?v=tBoD_Caq0s4&feature=share *.* Hááát bizony a skac cukee és a történet megható, szeressem:)

Na ennyi...köszikee:)

Ma kissé hűvös idő van. Bár hálát adnék az égnek, hogy nincs 40 fok, viszont kb 20 fokban ülök kint a kertben rövid gatyóban meg papucsban, lehet ennek meg lesz a böjtje…de most ez így jó nekem. Igen…kint a kertben. Van egy kedves, öreg fenyő…aminek az árnyékában hűsölök ha olyanom van (bár ha jól belegondolok a kedves jelzőt kissé ironikus lenne használni egy fára..na mindegy, olyan jól hangzott.) Szóval van ez a fa…termése igencsak ritkán van (jóó mondjuk hogy soha xD) Viszont legalább -mivel elég magason van- rá lehet látni kicsit a falura, erre a porfészekre…a vaksi szememmel mondjuk nem sokáig látok, nem is ez a lényeg…hanem a táv, a végtelen táj!! Csak meredek a távolba, előretör a tekintetem a pusztába…éppúgy ahogy a gondolatok is az agyamból és akkor jönnek a legjobb ötletek az életben, mikor nem kötelezőségből gondolkodsz, hanem csak úgy, mert éppen nincs jobb dolgod. Szóval mit is látok?! Hát valami nénike kapál a kissé meredek kertjében az igencsak távolban…felmerül a kérdés, hogy honnan tudom hogy nénike az illető? Nem tudom, de könnyebb volt leírni mint a bácsikát, hiszen kevesebb betű (háhháááá xD) A mellette lévő mezőn aratnak, legalábbis a böhöm nagy kombájn szerű cuccal nagy valószínűséggel azt csinálnak. Néha eltereli a figyelmem egy-egy közelben elrepülő fecske-pár, melyek csivitelnek, és tán épp azon veszekednek, hogy fecske-papa nem hozott elég élelmet a kicsiknek. Bár ha jól belegondolok lassan már a kicsik indulnak élelembeszerző körútra…és jól is teszik, ideje hogy lábra…akarom mondani szárnyra szálljanak, hiszen pár hónap és indulnak a naaaaaaagy útra!!! Ja é még ami bezavar a nagy elmélkedésben a szomszéd, aki ha nem is üti veri az asszonykáját, de igencsak korholja szegényt…az anyukájával együtt, hmm..milyen felemelő érzés is a házas élet (sálálááááá, remélem azért érzitek az iróniát xD) Na de jön a kérdés…min elmélkedek, hiszen eddig csak zagyvaságokat beszéltem, vagyis hát írtam. Íme a válasz: igazából semmin!! Vagyis mindenen!!! Vagyis fogalmam sincs…tán az életen. Ami szerintem nem meglepő. Bár az irodalmi ismereteim kissé megkoptak, de valami rémlik, hogy egyik költőnk írt egy verset Ars Poetica címmel…most direkt nem írom le a nevét, pedig tudom, közben eszembe jutott (bibibiiiiiiii) Szóval aki nem tudná annak az a lényege, hogy visszatekint az életére és összegzi azt. Nagy szavak lennének ha azt mondanám hogy akarok írni egy Ars Poetica-t, mert ugyebár még nem éltem olyan sokat, de tudnék írni, az tény. Viszont abban túl sok negatív dolog lenne, így inkább várok még egy kis időt, amíg csupa jók történnek velem és utána megírom, hogy egyensúly legyen…a rosszat meg kizárom…hívok majd egy ilyen fengsui vagy mi a tököm szakértőt, a csi-met is rendbe rakjuk, aztán minden happy lesz xDDD Najóóó, ez persze vicc volt..nem hiszek én az ilyenekben. De valami rontás levétel már aktuális lesz, mert lassan többen utálnak mint ahányan szeretnek. (hahahaaaaa) Lehet azé mégis van valóság alapja:/ De milyen jó is ha megosztod az embereket…izgalmas, mert van esélye hogyha kilépsz az utcára valami történik (tán arra repül egy kő, ami betöri a fejed…vagy egy éppen arra járó autónak műszaki problémája lesz és elütnek vele….vagy esetleg egy pisztoly pont melletted sül el, és véletlenül kit is talál el?! hát téged…háhááá, persze mindezt magamra vetítve írtam le.) Nos nem vagyok elmebajos, csak azért jutott eszembe, mert néha tényleg kiszámíthatatlan az emberek viselkedése és reakciója. Az utóbbi időkben kaptam néhány zsaroló megjegyzést, amiben az én drága életemet szeretnék elvenni, (jajj de megijedtem, háháááá) és a mai világban azért ezen elgondolkodik az ember. Nem fostam be, nem kell erre gondolni….csakis azért írtam le, hogy legyen nyoma ennek….úgyse történik semmi. Hisz nem pár elmebajos pattogásától fogok bezárkózni és/vagy félve kimenni az utcára. Én úgy vagyok vele, hogy aminek jönnie kell, az úgyis eljön bármit is teszünk ellene. Ezt hívják sorsnak. Márpedig én inkább a sorsban hiszek mint Istenben. Ha ugyanis Isten létezne, akkor segített volna mikor szükségem lett volna rá. Na mondok egy példát: ha valaki felül egy repülőre és lezuhan és egy óceánban a cápák ebédje lesz, akkor abban az emberben azért merült fel az utazás gondolata, azért ment el megvenni a jegyet, azért szállt fel a gépre, mert a sorsában ez volt megírva. Ez ennyire egyszerű….Jajj erről eszembejut, a Végső állomás című film, ami tudjuk miről szól. Azért én ezt nem hoznám át a való életben….Szóval ha valaki leszáll egy gépről és így nem hal meg mikor az lezuhan, akkor valószínű az volt megírva a sorsában, hogy ezt megússza….és átgondolja a dolgait, az életét és kapjon egy utolsó lehetőséget…és nem az, hogy üldözi a halál aztán valami idétlen módon pl.  szemébe fúródó létra, nyakát becsípő lift, egy szolárium gép vagy a fürdőben a zuhanyzónak a kelléke fogja megölni. (bár az rám nagy hatással volt..azóta is mikor belépek a kádba meglesem hogy nem-e folyik valami síkos cucc, ami a vesztemet okozhatja…muhahaaaaaa) Najóó…viccet csinálok ebből, de most éppen ez jutott eszembe és ugyebár a blognak az a lényege hogy átadja azt hogy miként gondolkodok erről meg arról…hát most ez ilyen lett xDDD De amúgy haláli jóóóóóóóóó lett LOL, befejeztem….xDDDDDDDDDD

Blog-dal: Craig David: Rise Fall--------------> https://www.youtube.com/watch?v=07JQ29UVd2I

Blog-idézet: A "rossz" dolgok mindig valamilyen nyomós ok miatt történnek - rendszerint azért, hogy megtisztítsák a terepet a közelgő jó előtt. ( Arielle Ford)

Köszike ha elolvastad...ha nem akkor: köszike hogy nem olvastad el...xDDDDDDDDDD

Nos egy hét budapesti kiruccanás után újra itt. Tegnap jöttem haza..5 napon keresztül kemény, erőt próbáló módon ütöttük össze a tenyerünket. Viszont infókat elhintve megtudtam, hogy lesz még a nyáron más forgatás is….majd meglátom hogy megyek-e. Kéne…me szeretem csinálni, mégha kicsit fárasztó is. De aztán a pénz is jól jön majd. Ma meg felfedeztem, hogy én fel vagyok regisztrálva a Pride.hu-ra…(teljesen kiment a fejemből) de ezt kihasználva már fel is adtam egy hirdetést lakótárs ügyben, ha megyek esetleg a nyár folyamán fel, akkor legyen hova menni, oda ahol most voltam nem szeretnék, mert túl hosszú az út az RTL stúdióig. Ja és szerintem vmi társkereső hirdetést is feladok…most nézegettem ott a hirdetéseket…hát nem részletezem miket láttam, de tiszta gáz emberek léteznek. És ami még undorító, ha a testüket rakják ki profilképnek….Ezeknek az embereknek más értékük ezek szerint nincs, csak a kockák a hasuk, a mellizom meg a cerkájuk….hagyományos képekkel elvesznének…de az ő dolguk am, csak kissé undi. Rólam is vannak olyan képek, amik nyomdafestéket nem tűrnek ( jóvan:$ fiatal az ember…meg gyakoroltam a fotózást xDD)…de eszem ágába se lenne felrakni őket nyilvános oldalakra. A lelkiállapotom most semleges…itthon nem érzem jól magam, hiányzik a pesti élet. DE ezt is túl kell élni. Az, hogy egyedül vagyok most nem vág annyira földhöz. Ismerkedem emberekkel…csak az a baj, hogy az egy dolog ha én érdeklődöm mások iránt…ha ez nem viszonzott, akkor veszett ügyről van szó. Most is három emberre írtam rá az egyik facebook csoportban akik külsőleg bejönnek…”Persze, ismerkedjünk” Aztán alap, hogy én kérdezzek először, mert ugye én írtam rá. Megteszem én ezt a második, sőt a harmadik levélben is….de aztán megunom, ha csak a válasz mellé egy „És te?” vagy „És neked?” kérdést kapok….ezen látszik, hogy ő igazából szarik rám, csak valahogy le kell zárni a levelet…de mindegy, az ilyen emberek miatt nem bánkódom. Van rajtuk kívül több száz másik…csak kár hogy ők meg nekem nem jönnek be:/ Súlyos általánosítás lenne, hogy aki külsőleg szép és érdekes, az belülről romlott…mert azok felületesek, hisz bárkit megkaphatnak…satöbbiiiiii…máris túl sokat foglalkoztam velük…hagyjuk is őket!!  Ma például rámírt egy srác az egyik csoportból, hogy „Téged biztos csak a lakótárs szitu érdekel?” Hát gondolom ő se a bélyeggyűjteményét akarta megmutatni. Ugyan válaszoltam, de nem lesz semmi szerintem…bár egész helyes a srác. De szerintem fiatal. Én valahogy nem tudok azonosulni a nálam jó pár évvel fiatalabb srácokkal…nekem a 18 már túl fiatal….(pár évvel később kellett volna születnem, a francba xD). tudom hogy felelőtlen dolog úgy ítélkezni hogy nem ismerem őket vagy általánosítok, de lássuk be, hogy a fiatalok könnyebben belemennek játékokba és ebből már megcsalás lesz…nem hiszem hogy a hűségről híresek…most ítéljetek el…de én ha beszélgetek 18 körüli srácokkal akkor általában saját magukat buktatják le, hogy csalták már meg vagy tervezik a másik megcsalását…persze ők azt mondják laza kapcsolatban élnek és ez nem megcsalás…igen igen..én meg apáca vagyok egy zárdában…csak nem hordom a fityulámat. xD Szóval az 1-2 év mínuszban még nem gáz…most 22 évesen 20-ig még elmegyek….felfelé pedig a plusz 3-4 de csak akkor ha nem túl komoly…szeretem a bohém, hülye srácokat, akikből simán ki lehet hozni a gyereket…de ha olyan a szitu akkor a korához képest tudja azt kezelni. És ez csak az ideális korosztály….és tudom hogy van kivétel..láttam már olyan 32 évest aki simán „eladhatja” magát 25-nek, de ennek sajna a fordítottja is igaz, bár az előbbi szitu az előnyösebb. Nyilván ez életmódtól is függ. Jajj úgy néz ki holnap megint megyünk strandra…Tán most Zalakaros a cél…bár változhat az út. Megint barnább lehet a pocim…tuti egész nap napozni fogok. Najó…azért csúszdázok is majd( jujj előjön a gyerek énem..YeppYepp xD) Nyárra kéne izgi programokat szervezni….na majd belendülök a progri szervezésbe….barátokkal menni strandolni, vagy ilyen nyári meleg estén sátrazás meg szalonna sütögetés tábortűz mellett közös „éneklés” meg ilyenek…csak lenne egy több tagú társaság akikkel jól ellennék….és át tudnám adni magam az önfeledt kikapcsolódásnak….utálom magam amiért nem tudok ellazulni. Ez még egy-egy emberrel külön külön megy, de társaságban már nem nagyon. Szal a kitűzött cél a változtatás…de a megvalósításhoz kéne a segítség. Erre lehet lehetőség a nyár. Úristen….nyár van, nyááááááár vaaaaaaaaaaaan!!! Na vágjunk bele! :)
Jujj és ma egy ugyan lassabb, de szép számot küldök nektek.

Blog-dal: Beyonce-tól a Halo----> https://www.youtube.com/watch?v=bnVUHWCynig

Köszönöm :)

Jelentem a vizsgaidőszaknak vége…már múlt héten lezárultak a „kérdezz-felelek játékok”, csak nem volt időm írni (najóó, most hazudtam, mert időm mint a tenger:) Egész jól sikerültek a vizsgák am…bár ha a maximalista gondolkodásomat előveszem, akkor lehetett volna jobb is. De elégedjünk meg azzal, ami van és ne akarjunk mindig jobbat. (jujj ezt pasi ügyekben is használni kéne….de ez már más téma)
Aztán már ma egy hete, hogy hazaköltöztem. Már most hiányzik Budapest. Most majd megyek vissza egy hétre (x faktor forgatás Tomival, YeppYepp:) De aztán két hónap szünet….és az itthoni légkör nem igazán kedvemre való. De kibírom…erős vagyok. Mondjuk azt tervezem, hogy már augusztusban visszamegyek. De előbb kell találnom normális emberkéket lakótársnak. Már kérdezősködöm..me eltökélt szándékom tényleg, hogy olyan srácokkal (minimum kettő) lakjak mint én, azaz melegekkel. Semmi huncut gondolat nincs egyébként ebben, csak egyszerűen szerintem könnyebb olyan beállítottságú emberekkel együtt élni, mint amilyen te vagy. Ha például tanács kell, ott van egy karnyújtásnyira….vagy közös programokat lehet csinálni (uno-kártyaparty xDD) meg ilyenek. Arról nem is beszélve, hogy fel lehet vinni vkit:$ és nem az ablakon kell bejuttatni titokban xD Najó, a vége már elpoénkodás…de komoly az alapgondolat.
Am össze vagyok zavarodva mint vasorrú bába a mágneses viharban. Jajj jut eszembe…új embereket ismertem meg időközben. Van aki egész jó-fej…ígéretes emberi kapcsolat kiépítése lehetséges…ami ugyebár sose lehet elég az ember életébe. Bááár mindig szem előtt tartom, hogy nem az a célom, hogy minél több embert magam mellett tudhassak, hanem csak néhányat, de azokkal minőségi és lehetőleg gyakori legyen az együtt töltött idő.
Itt van a nyár….ha már jó idő van, akkor az embernek kedve van kimozdulni. Na de nem azért hogy a 35-40 fokban aszalódjunk, hanem akkor már vmi víz mellé, ahol elviselhetőbb a hőség. (Szombaton voltunk Kaposváron strandolni….a nap folyamán legalább ötször bekentem magam naptejjel…ennek ellenére leégtem, bár csak az oldalam…és csak az egyik felem, melyiket a nap sütötte. Mondjuk már kezdem megszokni a színes testem…sálálá Szeresd a testem bébi….xDD) Na de felmerült bennem hogy kéne menni Balaton megkerülő bringa-túrára…ha már tavaly nem jött össze. Vajon idén vkit rá tudok venni?! Vagy hagyjam az egészet a faszba?! ( a következő epizódból kiderül….xD najóó, ez vicc volt…hahaha, nem hallom hogy röhögnétek xD) Körbekérdezősködöm majd…még van időnk. Vmi olyan időszakban kéne menni, mikor nincs kánikula. De olyankor meg tuti esik az eső, az se jó.
DE én  már olyan progri-nak is örülnék, ha vkivel mondjuk sátrazni, vagy nyársalni vagy vmi ilyesmi. (Pl. Orfűre elmenni strandolni xD) Most egyébként nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki erre nagy az esély egy kedves új ismerősöm révén…kapcsolat-építő tréningnek is felfogható közös program…hehe:)
És ami az összezavarodottságot illeti…naná hogy pasi ügy. El kéne felejtenem…de nem megy. Némítom…törlöm…de ott van szinte mindenhol….most akkor égessek fel mindent magam körül, hogy ne lépjünk kommunikációba?! Egyáltalán ezt szeretném?! És ő mit szeretne?! A jelek, amiket mutat annyira kuszák. Baszogatás ezerrel…csipkelődő hozzászólások…nem vágom mivan. Amikor ezen gondolkodom mindig eszembe jut az óvoda. Mikor Pistike a kiszemelt kislány haját húzogatta…pusztán szeretetből….jóó, de akkor egyértelmű volt. Most akkor mivan?! Úristen, kitől várok rá választ?! Magamba kéne nézni…megteszem. De akkor még mindig csak azt tudom, hogy én mit szeretnék, vagy éppen mit nem szeretnék. És ő? Rákérdezek…honnan tudjam, hogy őszinte lesz?! Lehet van neki más kiszemelt….égessem be magam?! Elégszer estem már pofára, várok………………………………………………Elég volt, nemtom mivan….Össze vagyok zavarodva. (És innen indultam ki…no ennek se lesz vége, így jártam)
Jajj….nehéz az élet! Bár tudom hogy most többen azt mondják: ez legyen az életben a legnagyobb problémád….és lehet igazuk van. Apróságok ezek…ezért nem is vagyok magam alatt….(mert alattad kéne lennem…hááhhh xDD)
Jajj végre tán sikerült összehoznom egy normális hangulatú bejegyzést…azt hiszem felfogom sikerélménynek, nem sűrűn fordul elő. Viszont akkor most egy ideillő zene és idézet kell….íme: Egy most nemrég megszerett szám, ami nem szomi:)

Blog-dal: Sugababes: Push The Button--------------> https://www.youtube.com/watch?v=oJDGcxAf9D8&feature=share&noredirect=1

Köszönöm :)

Ma kicsit jobb a kedvem. Bár sanszos, hogy a jól sikerült vizsgám az oka...az egyetlen örömforrás momentán az életemben. Mivel jó korán hazaértem a suliból, így egész du-este filmeztem....szétsírtam magam a megható történeteken. De kellett ez most nekem...jólesett. Bár tudom, hogy nem úszom meg ennyivel...jön a nyár, a rossz emlékek és én már most kivagyok....pedig olyan jó volt régen a nyár...a szabadság meg miegymás. Most viszont azt kívánom bár ne kéne átélni, FÉLEK:(
Este kb két órán keresztül gondolkodtam a tegnap leírtakon....gyenge vagyok, hogy ilyen piti ügyek kiakasztanak. Fel kéne állnom, megrázni magam és menni tovább. Vagy tán lazábban kéne felfognom az életet, nem is tudom. Mindenesetre ez így nem mehet tovább. Megálmodom majd, hogy mi legyen. Holnap meg belehúzok a tanulásba....pénteken regionális gazdaságtanból is ötöst akarok kapni. Nem...nem nagyigényűség ez, hanem legalább ebben legyen maximalista xD No meg az átlagomat is felvinné. Szal mára ennyi....fellőtték a pizsit, Shalom:)

Nem értem. Lehet én vagyok a hülye, de kajak nem vágom miért nem tudok továbblépni az életem régebbi dolgain...másoknak sikerül. Ha azt mondom exek....akkor szemberöhögöm magam, mert ugye ezt aligha mondhatom el...csak próbálkozás. Akinek nem esett le annak leírom: a szokásos pasi ügy(ek). Továbbléptek....mást szeret, pasizik. És legszívesebben lekurváznám. De mit érek vele? Égessem magam? Ugyaaan....azt megteszi velem az élet. Összefoglalva: fáj az hogy azok akikkel lett volna esélyem hogy boldog legyek most mások oldalán élik át az élet apró örömeit....az én hibám! Nyilván ráfoghatnám másra...de szerintem felesleges...én vagyok egyedül, nem más!! DE néha kajak azt gondolom, hogy nekem ez a sorsom, tán jobb lenne egyedül. Mindig sikerül magam meggyőzni, majd jön vki aki felkavar és oda az elhatározás. Ez így ér??? Nagyon nem. Nem akarok konkrét történetet leírni, mert nem akarom hogy vmilyen eset folytán magára ismerjen.....Igaz...kit érdekel, leírom.
............
De ez másik sztori Csak nagyjából....fél éve szimpi...de nem mondtam el neki, mert ezt az ő részéről nem érzem viszonzottnak. Egyszeri tali után feljött érzések lassan, de biztosan kezdenek csitulni..(mert ugye nem látok esélyt kettőnkre nézve). 5 hónap alatt úgy érzem: sikerült. Most csak 10 perce futunk össze és megint ez...wááá...kellett ez nekem?
.................
Aminek örülni kéne: Valaki megtalálta azt az embert, akivel kiegészítik egymást...látom az állapot-frissítéseket, boldogok. Mosoly helyett mégis düh forr bennem...lévén hogy olyan infót tudok, amivel egy csapásra szétrebbentem a gerle-párt. De legyek köcsög??  Nem. ezt a posztot betölti helyettem más. És csak visszahúzódva lesem az élet dolgait....várva hogy eljön majd az én időm.
.....................
Kihasznált. És szem-rebbenés nélkül él tovább, mint ha misem történt volna. Én meg belülről emésztem magam....hogy velem volt a hiba. Ő meg eközben itt-ott keresi a következő naiv emberkét, akit összetörhet. Legszívesebben eltörölném a Föld felszínéről. Mérges vagyok, bár őt ez nem hatja meg..hisz nem is tud rólam....egyszerűen levegőnek néz. Nem várom, hogy újra bármit is akarjon....nagyon nem. Csak egy magyarázatot várnék....hogy miért tette, amit tett?! Áhh:(

Lépjek túl...tudom, mindenki ezt mondja. Majd ha ez a mindenki azt is megmondja: hogyan, akkor megteszem. Elegem van kajak...tartsatok hisztis akárminek....ritkán tudom vkinek elmondani...elmondom hát mindenkinek, illetve leírom:D

Pozitív dologgal most nem szolgálhatok. Szar a kedvem....majd talán ha a maradék két vizsgám sikerül, akkor azt vmiféle pozitívumként leírom...de ez korántsem ránt ki a foskedv-ből!! Momentán egy vmi rántana ki....de az oly távolinak tűnik, hogy szinte nem is látom...lehet hogy azért, mert nem is létezik? Oo

Blog-dal: https://www.youtube.com/watch?v=FoOb5suP84E&feature=share (Ágnes: Éjszaka----------->Szomi zene, tegnap találtam.)
Blog  idézet: A legtöbb ember abba a hibába esik, hogy nagy dolgokra törekszik; és nem veszi észre, hogy az élet sok, apró örömökből tevődik össze
 

Csáó!
 

Hát szarul vagyok....Nem akarok túl negatív hangvételű bejegyzést írni, de asszem most az lesz....Épp depis számokat hallgatok, közben nem tudok önfeledt, vidám eszmefuttatást produkálni. Az uccsó egy hónap felemelkedett hangulatúnak kellett volna lennie...ahhoz képest megbántam, hogy belementem az ismerkedésbe....többször voltam szarkedvű, mintha senkim nem lett volna. No mindegy....nem fogom szidalmazni...én voltam a hülye, hogy egyáltalán azt gondoltam lehet vmi....annál is inkább kussolok, mert nem akarom visszahallani, hogy bármi negatívat is mondok róla....túlléptem, higyjétek csak ezt...a többi az én dolgom...lesz ez még szarabb is.
Megint sikerült két olyan "barátot" elvesztenem, akik túlságosan naívak voltak és hittek annak, ami nem igaz. Azt hiszem méltán mondhatom, hogy a chates ismerőseim nagyon nagy része már utál, mint a szart. De tudjátok...nem érdekel!! Egyrészt olyan vagyok, amilyen vagyok...senki kedvéért nem változok meg. Ha ez vkinek nem tetszik, akkor utáljon. Most már ez az ami erősít....Csak a szarkeverést nem bírom, de túlélem. Másrészt vannak olyanok.....és remélem nagyon sokáig lesznek még, akik ugye szintén online ismerkedés által tettem szert rájuk....de mellettem vannak....addig még tulajdonképpen élni is van kedvem, ugyan nem sok...de van!:)
A suli ugye most szünetel....vizsgából meg csak négy van, amiből egy már egész jól sikerült, szal ha a sulit jelenleg mondhatom karrier-képződménynek, akkor igaz a sztereotípia......vagy a magánéleted van rendben, vagy a karrier....Nos, nekem az előbbi igencsak gyatra.
Most egy kis pozitívum....bár nem vagyok egy közvetlen....dolgokba gyorsan belevágó emberke....az éjjel kettőkor elindultam a városba, me éppen mehetnékem volt...jót beszélgettem egy naon jófej sráccal...az idő is jó volt...igaz most kissé kába vagyok, de valamit valamiért.
Még körülbelül 3 hetet vagyok Budapesten...aztán most már 100 %, hogy húzok haza vidékre....lehet jót tesz majd egy kis nyugi....most kicsit besokaltam....bár hiányozni fog a főváros, de végülis annál édesebb lesz a visszatérés. Új emberekkel akarok majd összeköltözni...olyanokkal mint amilyen én vagyok, sokkal könnyebb lenne úgy az életem. No de ez még a jövő, majd meglátjuk mi lesz....No most asszem pihizek kicsit, vagy előveszem a könyvet....tanulni kéne....Köszi, hogy elolvastad....:)

Blog idézet: „Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.”  ------------------hát perszeeee^^

Blog dal: Legyen egy szomi....ami a kedvemet tükrözi: Kell ott fenn egy ország (és azok kedvéért, akik nem szeretik a janicsák kurvincát....nem őt linkelem:D)
https://www.youtube.com/watch?v=vBDtKW9WSMc&feature=related
 

:(:

Hjajj…kis szünet után újra itt. Nah szóval akkor visszamegyünk a múltba, ( a múltkori jelenbe tett kirándulás után) me van még mit leírnom (Megjegyezném, hogy már csak egy bejegyzés lesz ami a múlttal foglalkozik és utána mindig az aktualitásokat írom majd le, szal a blog a rendeltetésszerű használatba kerül nemsokára:D
Fordulópont! Hát azt hiszem ezt a 2010-es év hozta el számomra. Nemcsak azért mert a földrajzi helyemet változtattam, hanem talán ott sikerült a legnagyobbat nyitnom mások felé. Mindjárt ezt ki is fejtem. Hát asszem a földrajzi hely-változtatást nem kell magyaráznom. Kellett az a kiszakadás a jó öreg Baranyából (bár Komló a szívem csücske marad!!) Túl kicsi volt nekem az a hely. Ugye először is kedves volt osztályfőnököm nyomására (na meg mert bennem is volt motiváció) felvételiztem, és láss csodát, fel is vettek:D Na jóó, ez nem olyan meglepő, hiszen OKOS vagyok xD Sopronba és Szegedre adtam be a jelentkezésemet kereskedelem és marketing szakra (ez belém ivódott a hat év középsuli alatt, így egyértelmű volt a terület) Hát Szegedre esélyem se volt. ( Nah persze azért, mert a felvételi pontok voltak TÚL magasak és nem azért, mert az én pontjaim alacsonyak xD ) De Sopronba simán bekerültem, így hát felkerekedtem és több száz kilométert megtéve áttettem a székhelyem Győr Moson Sopron megyébe. Nah de egy idő után hiányzott a pörgés. És nem azért mert Pécsen pörögtem volna, de ha lehet Sopron még unalmasabb volt. Szépsége páratlan, az tény…ahogy körbeveszik a várost az erdők, meg a hegyek….csodaszép. Csak túl kicsi. És a szívem húzott tovább, nem is sokat teketóriáztam, másfél hónap után léptem és novemberben már Budapesten laktam. És megvalósítottam amiről álmodtam, „kicsiny” országunk legnagyobb városában keltem fel és hajtottam álomra a fejem….nap mint nap…. Elég sok minden történt itt. Először a 19. kerületbe költöztem ( egy számomra teljesen idegen emberhez) Elég vakmerően ugrottam bele a dolgokba….amit természetesen nem bánok/bántam meg, így sikerül elérnem a dolgokat.  Elkezdtem a jogsit (amit még azóta se fejeztem be xD) Átélhettem életemben először - és azóta elég sokszor - hogy milyen egy tv felvétel háttérből meg milyen egy stúdió ugye a statisztálás révén. Átsétálhattam a hidakon, mehettem a Margit-szigetre, Budai-hegyekbe; metrózhattam és villamosozhattam na és persze héven is akkor utaztam először. Apró dolgok tudom, de ha nem jövök el ide, akkor ezeket nem élhetem át, vagy legalábbis még várnom kellett volna ( és ugye tudjuk: a vonat nem vár….xD) Februárban itt folytattam a tanulmányaimat Pénzügy és számvitel szakon. Voltak próbálkozásaim az ön-eltartás terén. Hát a statisztálást élveztem. ( Valóvilág párbajok, Neked való, Csillag születik ) Egy gyenge próbálkozásom volt egy CBA-ban, bár arról nem beszélek, szar volt. De az elsődleges természetesen a tanulás volt. Hamar el is ment a félév, majd miután a sulinak vége lett, akkor hazaköltöztem, több mint két hónapig nem voltam Budapesten…már-már elvonási tüneteim voltak. s mikor visszajöttem, akkor a 22. kerületbe a sulim épületében lévő kollégiumba a költöztem, ahonnan most januárban tipliztem és kerültem a 3. kerületben. Most itt tanyázom, de ez múló állapot, fel akarom még fedezni a várost, szeptembertől máshova költözöm. De a lényeg: BUDAPEST, imádooooom!!! Így tehát jogosan nevezhetnének vándormadárnak…..úgy látszik, lételemem a költözés….Hát de nah, szeretem az új dolgokat, új helyeket…új embereket!!! Igen. Van pár ember, akit azóta ismertem meg, hogy nyitottam. Jó nyilván legtöbbjüket interneten keresztül, mert még most sem vagyok személyesen ismerkedő, és bár három(!! xD)kezemen meg tudom számolni hány emberrel találkoztam, azért akad pár gyöngyszem, akivel azóta is rendszeresen összejárunk és soha de SOHA nem akarom elengedni. Lássunk néhányat (abban a sorrendben írom, ahogy megismertem őket!!)
Hmm..Nóriiii<3 Az első olyan ember akit úgy igazán közel engedtem magamhoz. osztálytárs, padtárs és barát!!! Hát a megismerkedésünk ideje bizonytalan. Elvileg ugye 2004 óta jártunk egy osztályba, de elég sok év eltelt mire normálisan beszélgettünk, de 2009 óta biztosan, de már megkockáztatom 2008-at is xD És ajjjj….osztálykiránduláááás, főleg a 2010-es budapesti….az állatkert meg a vidámpark…..életemben annyit nem nevettem mint az elvarázsolt kastélyban és még az sem rontotta el a kedvem, hogy Hajnika telibe hányt xDD Aztán azóta párszor azért találkoztunk, de kár hogy nem sűrűbb, olyan jót beszélgetünk mindig…nah majd nyáron *.*
Hmm…Májkiiiii<3 Azt hiszem tavaly tavasz vagy nyár nagyon eleje…..chat.hu És ő az én hivatalos bringa-társam. Mikor otthon vagyok, törekszünk találkozni….kivéve amikor éppen kórházba nem kerülök vesebajokkal(khm:-/) Szerintem sosincsenek kínos hallgatások, pörög a kommunikáció, tán me ő is olyan bolond mint én xD Hát Orfű, Abaliget, Sikonda, majdnem Balaton(xD) és ezek sokszoros ismétlése, mmint a bringa helyszínek. Ezen kívül decemberben Pécsen a karácsonyi vásár forralt borozással és pasi stíröléssel és Budapest westendezés és a sok szép, kitörölhetetlen emlék, jááájjj hiányzol:-/
Hmm…Tomiiiii<3 Szintén chat.hu, de én az időt már meg nem mondom xD valamikor elkezdtünk kommunikálni, aztán ősszel találkoztunk először, Aréna plázaaa…..és kabát!!! Számtalan hülyülés (most nem sorolgatok, pedig tudok párat. „egyribanc” Nem is tom, ki mondta:D vagy ki halotta félre xD És hivatalos statiszta-társ, Maradj talpon, Csillag születik és remélem X faktor no meg még ki tudja mi. Jah és a szilveszteeeeeeeeeeeeeeeeeeer *.* Életem legjobb szilvesztere vót, köszikeee. Meg még számtalan közös élmény, mozik, no és a stírölés itt is meg szokott lenni xD
Hmm….Steve<3 Legújabb barát!! Romeo, és vmikor az elmúlt hónap, azt azóta minden hétvége és kötelező a jövőben is xD És végre valaki, aki helyben van xD Filmezős este, aztán palacsinta-sütés *.* Jah és számtalan Duna-parti séta, mólón fetrengés meg a Gellért-hegy és persze a sziget fűszerezve sok-sok érdekes ámde perverz téma kivesézésével. Talán majd statiszta-társ és egyszer tuti elrángatlak mondjuk egy Alter-be xDDD
Nos ők azok akikkel amikor találkozom nem érzem magam feszélyezve, sőőt ha tré hangulatom van, akkor sikerül túllépnem és mosoly kerül az arcomra. Természetesen van még jópár ember akikkel jól megvagyok, csak éppen még találkozni nem sikerült. De egy vkit kiemelek még:
 Hmm….Ponyy<3 *.* De ami késik…nem múlik, készülj!! xD Biztos jól megértenénk egymást, sőőőt meg is fogjuk. Szintén chat.hu és az időt én már nem tudom, de nyárra tenném kb. sokáig elvoltunk egymás mellett, nem foglalkoztunk a másikkal, de aztán megtört a dolog….és nem bántam meg, örülök hogy ismerhetlek.
Hmm....És van még valaki.....Nevet nem írok, ha olvassa úgyis magára ismer!! Tavaly tavasz vége...nyár  eleje, pontosabban június közepén tali BP-en, déltől másnap reggel hatig együtt töltött idő, vizsgára várás, majd városba éjszakázás, Margitsziget, Városligetben padon ülés és csillaglesés, sok smár:$ majd rá egy hétre két nap együtt...hmm, de élénken él még az emlékeimben, milyen jó is volt:-/ No csak gondoltam megemlítelek, mert bizony benne maradtál a szívemben!!!
Volt természetesen pár balul sikerült próbálkozás is…ők kb egy találkozást értek meg, nem is nagyon részletezném, valszeg sokukkal soha többé nem találkozom. De csak azt akartam ebből kihozni, hogy mégha nagyon nehezen is, de azért néha ráveszem magam találkozásra és olyankor azért az esély megvan, hogy igaz barátot talál az ember. Báár én alapból bizalmatlan vagyok, talán éppen azért mert önmagamban sem bízom. Van/volt számtalan olyan döntésem, amin még én magam is meglepődtem és mikor megtettem csak néztem mint a lukinyúl. Félek….félek másoktól, önmagamtól és félek az élettől, mert számtalan olyan akadályt gördít elénk, amit nagyon nehéz vagy alkalomadtán lehetetlen kikerülni….de végülis ki mondta hogy az élet könnyű?! Küzdeni kell és a küzdelem tart életben. Huhh, ez a vége de komoly lett xD Nos mára ennyi lenne, bocsika ha túl hosszúra sikerült xD

Blog idézet: Ne feledd, akinek barátai vannak, nem lehet felesleges.

Blog-dal: https://www.youtube.com/watch?v=Oz2LoNfpmZs&feature=share
( Jessie J ft. B.o.B - Price Tag)

Köszönöm:)

„A legtöbb ember ott hibázza el….” Szól az a híres dalrészlet. A … helyére sok mindent lehetne írni, szinte minden ember mást írna. Én is. Él bennem egy idea, pontosabban élt. Nagy ház, nagy család, tiszta amerikai filing. Mondhatni Lila Akác köz Scavo család vagy akinek a Hetedik mennyország rémlik..mármint a sorozat!! És akkor karácsonyi összejövetel, pulyka az asztalon, hálaadás meg miegymás. Ha újrakezdhetném, akkor egyértelmű: Amerika!! Nah de ugye nem mi döntjük el a sorsunkat. Viszont erről már írtam ha jól emlékszem, csak feljött bennem az elvágyódás:/ Már megint:( Mert itt nem érzem jól magam, de mit tehetnék?! Azt hiszem semmit. Kicsit magamba zuhanva pötyögöm ezeket a sorokat…igaz én mindig ilyen állapotban adom át az infót.
 És most felborítom a rendet és a múltból a jelenbe folytatom a blogot. ( Majd persze vissza visszatérek a múlt kritikus pontjaira, csak most alapból is „szarkedv” van, miért rontsak a helyzeten?! :-/ )

Most éppen vonaton zötykölődve írom eme bejegyzést. Megint egy kibaszottul szar hétvégét magam mögött hagyva. Nemcsak azért volt szar, mert szombaton kórházban kötöttem ki a vese-problémák miatt, hanem mert a boldogtalanság újra felütötte a fejét, illetve előjött. Mostanában sok ember mondja, hogy ez így nem lesz jó… Szerintem sem. Ilyenkor arra gondolunk éppen, hogy keresem, keresem, de mikor lehetőség lenne megtalálni, akkor elengedem magam mellett. Nos igen, kérdezem én, hogy lesz-e olyan mikor én azt mondhatom el, hogy ennyi meg annyi hónapja vagy éve vagyok együtt a párommal?! Nem kell válaszolni, költői kérdés volt. Egyszer biztos. Ha nem ebben az életben, akkor a következőben, mert arról már lemondtam, hogy a jelenlegi helyzetben van-e önfeledt boldogság, mikor ha nem is minden, de az életed nagy része zökkenőmentesen zajlik és még mosolyogni is tudsz az élet apró örömein.  „Ne add fel” hangzik a fejemben állandóan vissza visszatérő monológ. De miért ne? Mondj egy normális indokot, hogy miért küzdjek -szól a párbeszéd a fejemben és láss csodát jön a válasz – Mert vár valahol a világban egy ember, aki csak RÁD vár és neki TE jelented a boldogságot, neked meg Ő, s mikor egymásra találtok szerelemben forr össze a szívetek!! Hmm, ez de szépen hangzik, így még el is gondolkodom rajta. Meg kéne találni. Hát jó, akkor ugorjunk neki…..de ez így nem jóóó…..ha görcsösen keresem, akkor lehet hogy elmulasztom:/ Most várjak? Akkor meg az lesz, hogy én nem teszek meg minden tőlem telhetőt. Ez egy örök körforgás, vagy mókuskerék, így is hívhatjuk. Megoldás? Nincs. Ha van, akkor én nem tudok róla.  Nos akkor mitévő legyek? Rábízom magam a sorsra, de ezzel meg az a baj, hogy gyakran nem veszem észre a kínálkozó lehetőségeket amiket a sors az utamba hoz. Ez is az én hibám. Nah szóval ebből asszem látszik, hogy mennyire nem tudom mit is tegyek, kótyagos vagyok (pedig nem is ittam alkoholt xD) Számtalan lehetőséget elszúrtam az életben, lassan már feljegyzést vezethetnék róla, lenne hosszú listám. Meg is írhatnám, bár ezzel meglepetést okoznék egyeseknek, akik nem is sejtik, hogy hogyan viszonyultam vagy viszonyulok hozzájuk, no ezért nem is írom le…maradjon az én titkom!.....
Ajj de ha jól belegondolok akkor ez a lényege a blognak, hogy a bennem lévő dolgokat kiadjam, akkor viszont a következő bejegyzésben pedig pont a hozzám közel álló személyekhez fűződő kapcsolat-hálómat fogom elemezni, készüljetek hogy csuklani fogtok:D
Eme bejegyzésnek a mottója lehetne az is hogy: Fő a bizonytalanság!!De most komolyan, megcáfolom kb azt, amit pár sorral előtte leírtam. Na hát kb. ilyen vagyok az életben is. Amire egyszer igent mondok, az nem biztos, hogy egy óra múlva is olyan biztos igen lesz, sőőőt...!

Egy kis versike, saját szerzemény:

Vágyódom eme világból egy olyan élet felé,
melyben ha kérdezed, a boldogság szól feléd.
Boldogság? kérdezem, az meg milyen érzés?!
Nem tudom, nem tudom, de irigységgel nézném.
Mikor benned él a vágy egy jobb élet felé,
gondold hogy, ezt kaptad, ezzel kell hogy beérd.
Lesz olyan mikor mást mosolyogva nézel
ugyanazt az űrt látod mit te éreztél régen.
Olyankor nyújts  kezet, s segítsél rajta,
hogy kimásszon a gödörből, hisz ő is ezt akarja,
egyszer majd jutalmul megkapod miért küzdesz,
a boldog életet, amely megillet téged.

By: Tomika

Már megint egész komolyra sikerült a bejegyzés….lassan akik (még) olvasnak azt hiszik, hogy csak búskomor oldalam van. Pedig ez nem igaaaaaz. Tudom, hogy eddigi megnyilvánulásaimmal csak alátámasztottam, de hátha több negatív dolog történt velem az életben mint pozitív, akkor mit csináljak?! Nos amúgy tényleg az a szitu, hogy most a múltamban vájkálok (annak ellenére, hogy én mindig azt mondom, hogy azt hagyni kell a fenébe), aztán majd ha életem rögös pontjait kielemeztem és már csak a jelenben kell publikálnom remélem csak jóóóót írok és :) lesz :( helyett xD Jah de amúgy meg kb akik ismernek úgyis tudják milyen vagyok. Tényleg!!! Én milyen vagyok???? Önjellemzésben sosem voltam jó, a sablonszövegek uncsik, ha hazudok az előbb utóbb kiderül, ha lebecsülöm önmagam akkor el is hiszik, ha meg felbecsülöm az értékeimet, akkor ego-snak mondanak. Na most légy okos Domonkos (nahjó, nem így hívnak:D) De most kajak, azt hiszem a belső tulajdonságaimon nem változtatnék, jó vagyok én így, ahogy vagyok. Aki szeret, az így szeret! Aki meg úgy szeretne, ha változnék, az igazából nem is engem szeretne, hanem azt akivé váltam. És amúgy is: tök unalmas az, ha mindenki szeret. Legyenek csak irigyeid, meg olyanok akik ki nem állhatnak. Engem például az éltet…”ohh gyűlölj, ezzaazzz, mééééég, ettől csak erősebb leszek”…háááhh. Nah de komolyra fordítva a szót….találtam egy jó idézetet: "...mert én bolond akarok maradni,és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom,nem pedig úgy... ahogy mások elvárják..."  

Hát igen, ez azt hiszem mindent elmond. Nahjóó, késő van. Azt hiszem befejezem és akkor a következő bejegyzésben ahogy ígértem TI jöttök majd, őszinte és kegyetlen leszek. Pá:)

Nos….a „minden héten egy bejegyzés” szitu már megdőlt, sajna. A múlt héten nem igazán volt erőm írni, de erről később majd. Szóval a beígért téma: felismerés, rádöbbenés és még sorolhatnám a szinonimákat…..szóval eme másság dolog, ami oly sok embert érint (főleg az ismerőseim között xD) mindenkinél előbukkan valahogy. Kinél gyorsan, kinél lassabban, kinél könnyebben, kinél nehezebben.
Szóval jelek…..hol is kezdjem….fogalmam sincs mik voltak az első jelek. Csak így visszamenőleg tudom, hogy mik voltak bizony, de sajna a memóriám a kezdetekig nem tud visszavezetni. DE például olyan dolgok rémlenek, hogy még anno kilencedikben vártam a tesiórát, főleg az úszást, me akkor közös zuhanyozás volt és az olyan aahhwww volt:) Persze akkor nem igazán tudtam, hogy miért várom, vagyis valszeg tudtam, csak nem akartam bevallani. Nos másik ilyen dolog az a fiúkat való meglesés volt, az utcán, a suliban, a strandon, ahol ugye még többet is mutattak….:) Persze emitt is volt mire fogni…sose voltam elégedett önmagammal, főleg akkor nem mikor 20-25 kg-mal nehezebb voltam, nyilvánvaló hogy miért. És mikor megnéztem őket mindig arra fogtam, hogy irigy vagyok…jó kifogás sose rossz alapon, bár nem tudom hogy az „önkínzás” mire lett volna jó, de ugye bevallani luxus. Nah és így tovább. Az osztályban is volt olyan aki bejött, nem is kicsit. De ugye tabu volt a dolog, így hát maradt a titokban meglesés….szerencsére sose kerültem bajba emiatt, tudtam hol a határ. És ez így ment sok-sok éven keresztül, ha jól emlékszem 4-5 évig. Aztán 2009-ben feladtam. Nem volt már erőm küzdeni. De mi értelme is volt?! Hát bizton állíthatom: semmi! Ugyebár ez nem olyan dolog, ami elnyomható, de kis naívként azt gondoltam hogy igen, de be kellett látnom, hogy felesleges erőlködés volt, csak idegileg strapáltam magam, kajak mint amikor valaki azt hiszi magáról, hogy spirituális képességekkel rendelkezik és szugerál egy darab követ hogy az ugorjon egyet. No de én se spiritiszta nem vagyok, se Isten hogy befolyásolhassam a törvényszerű dolgokat. A sorsomban meg van írva, hogy MÁS vagyok, el kell fogadni. Mindezt kimondani szép és jó. De ez azért nem volt olyan egyszerű. Amikor bevallottam magamnak, akkor gyűlöltem azt az embert, aki nap mint nap szembenézett velem a tükörben-hogy alpári legyek legszívesebben szembeköptem volna- És még a mai napig az van bennem, hogy "Miért én?" És garantálom, hogy teljesen nem is fogadtam el. Nyilván már nem küzdök ellene, me tudom hogy nem érdemes, de például egyszer se merül fel bennem, hogy megpróbálom a másik oldalt is, hiszen tudom hogy arra nincs szükségem, ez a világ az én világom, csak még meg kell találnom önmagam, nah hát ez az ami nem lesz könnyű, de ki mondta, hogy az élet könnyű?! :) Szóval a középsuli utolsó évét már úgy kezdtem meg, hogy kész tények elé állítottam magam, már ami a melegséget illeti. No de ez csak az ön-bevallást illeti, másnak elmondani még akkor sem mertem, pedig tudom, hogy lett volna olyan aki simán elfogadja, hisz azóta se néz rám másként. Na de a bátorság ugye nagy úr, és az engem elkerült.  De sebaj, azóta megtört ez a dolog, engedem a szabadjára a kész tényeket. Szóval egy kezemen meg tudom számolni hány embernek mondtam el a dolgot. Sok ismerősöm nyilván úgy ismert meg, hogy ilyen olyan általunk szívesen - vagy már éppen nem olyan szívesen- látogatott oldalon keresztül kezdtünk el kommunikálni; voltak olyanok, akik ismerősök révén tudták meg, de mégis kevés olyan ember van, akivel személyesen én közöltem. Nos ezen reakciókat nem is biztos hogy fel akarom idézni, de néhány „gyöngyszemet” azé leírok. Ugye az általános felfogás –sajna- egy heterótól, hogy „Menj orvoshoz, kapsz gyógyszert és minden helyreáll” Hát persze!! Meg egy másik emberke reakciója pár hónapra rá miután elmondtam neki: „ Te még mindig nem álltál helyre?” „Tuti egy kis idő múlva a lányokat fogod kedvelni” Háát öö, mintha ez olyan lenne, hogy egyik nap ez, másik nap az….szóval az emberek többsége, mondjuk úgy hogy akik „normális” életet élhetnek kicsit se tudják beleképzelni magukat ebbe a szituációba. Könnyű azt mondani, hogy: „vágom mit érzel”, meg „tudom milyen szar érzés” A faszt…..ezek csak üres szavak. Ahogy például össze vagy törve, mert elvesztesz egy számodra nagyon fontos embert és egy olyan személy próbál vigasztalni aki boldog harmonikus családban és/vagy kapcsolatban él és persze jólesik hallani, hogy „melletted állok” meg „együtt túlleszünk a nehéz időszakon” DE ezekkel a dolgokkal saját magunknak kell megküzdeni, ezért becsülendő, ha egy meleg talpon marad (xD) a nehéz időszakokban; vagy ha el is esik, egyből felpattan, leporolja magát és továbblép. No de ezek így leírva üres frázisoknak tűnnek…meg mit is várjunk a társadalomtól, mikor egymást tiporva önző módon a saját érdekeket helyezik előtérbe….persze tudjuk hogy a jelenlévők (ez esetben akik olvasnak) mindig kivételek. Nem is célom világrengető dolgokat átadni, csak gondoltam leírom a véleményem…ami hozzáteszem jelenlegi állapotomban nyomdafestéket nem tűrő lenne, szóval kissé visszafogva, cenzúrázva közöltem. És itt be is fejezem. Meleg vagyok, nem hülye. És van még rajtam kívül sok millió hasonló emberke, szóval tudom hogy nem vagyok egyedül a világban:) Nah idepasszoló a mai idézet--->

Blog idézet: Ti nevettek rajtam, mert más vagyok; én meg nevetek rajtatok, mert ti mind egyformák vagytok!! :)

Blog dal: Várj míg felkel majd a nap (Garas Dezső és Törőcsik Mari előadásában - egyik kedvencem, szép nagyon) https://www.youtube.com/watch?v=8qR9dkUO4qs&feature=related

Köszönöm szépen! :)

Nos akkor jöjjenek azok a bizonyos kamasz évek…jobb szeretem a tinédzser kifejezést, szal maradjunk annyiban, hogy a tizenéves időszakom. Kinek ne a felhőtlen szabadságérzés, az egymás után következő szerelmek vagy a barátok és a velük való lógás jutna eszébe. Hát nekem.
Szerelmes ugyanis nem voltam…szerelem?!....azt se tudom mi az. Csak hallomásból ismerem, mondjuk amit hallottam róla azt jólesne átélni…így látatlanban is. Azt amikor van egy valaki, akit másnál sokkal de sokkal jobban szeretsz és amikor nem vagy vele „szenvedsz” a hiányától, de tudod hogy viszont amikor vele lehetsz olyan nagyon jó lesz, hogy elfeleded az űrt mit a hiányakor érzel. Amikor reggel felkelsz és ő az aki eszedbe jut, lefekvésnél ő az aki vigyázza az  álmaidat. Vágysz tőle egy simogatásra, egy érzelmekkel teli ölelésre, egy csókra és mikor belesúgja a füledbe, hogy SZERETLEK, abba beleremegsz. Mikor érzed a lélegzetvételét és hallod minden szívdobbanását, mikor megfogod a kezét és mikor csak fekszetek egymás mellett és mélyen egymás szemébe néztek forr körülöttetek a levegő…nah ez a szerelem és rohadt jó érzés (lehet). Főleg ha ez oda-vissza műküdik.
Hmm…barátok. Hát régen aztán végképp nem voltak. Bár ebben én vagyok a ludas, hisz nem kerestem mások társaságát, elvoltam én magamban. Csak papír meg toll kellett vagy egy rejtvényújság és máris nem unatkoztam. De ha jól belegondolok sosem unatkoztam. Mindig kitaláltam valamit, valami újat amivel lefoglalhattam magam. Az általános iskolára nem is akarok visszaemlékezni, megvolt, letudtam…a tanulásban voltak sikerélményeim, másban nem. Mikor igazán jó eredményeim voltak, büszkék voltak rám, ez motivált arra, hogy még többet, még jobban. Persze ez csak akkor számított nagy dolognak, manapság csak a stréber jelzőt vívnám ki vele. Sose indultam semmilyen tanulmányi versenyen, pedig biztos megálltam volna a helyem. Mondjuk izgulós voltam…emlékszem hogy egy-egy felelés vagy dolgozat előtt milyen stresszes voltam, egy időben gyógyszerrel indítottam a minden egyes napot sok sok hónapon keresztül…aztán elmaradt, megnyugodtam. Rájöttem, hogy ha túlstresszelem magam azzal csak a koncentrálásomat akadályozom. Nah a középsuli már más volt. 2004-ben kezdtem…ez váltás volt az életemben, hiszen itt már nemcsak a falun belül mozogtam, hanem 20 km-t utaztam Pécsre és élveztem…egy idő után mondjuk kissé monoton lett, főleg hogy 6 évig minden nap…hát nah. Amikor  elkezdtem a kilencediket akkor is mint máskor mikor új közegbe kerültem megfogadtam, hogy most más leszek. Nyíltabb és megpróbálok beilleszkedni. Hát ez nem sikerült. Persze ráfoghatnám, hogy voltak az osztályban olyanok akik elnyomták a többieket, de ezzel hazudnék, mert ha annyira akartam volna, akkor kiépíthettem volna egy kisebb közösségi kapcsolati rendszert, de ez sem történt meg. Négy évig egy számomra is rejtély emberrel voltam jóban, aki a suli időszak felét ellógta…szóval olyankor egyedül voltam de túléltem. Az utolsó két év már jobb volt….ott kezdtem azt érezni, hogy fontos vagyok és nemcsak akkor mikor dolgozatnál puskázni kell. Talán azért nyitottam, mert teljesen egyedül maradtam és a remete életet nem preferálják az emberek. Szóval az egész 6 évnyi középiskolai időszakból 2 napra emlékszem vissza a legszívesebben. Mindkét nap osztálykirándulás volt és életem legjobb napjai. Bár a 2010-es osztálykirándulás megérdemel itt pár sortJ Szóval tanulmányi kirándulás néven indultunk…természetesen az is lett, hisz művelődtünk egy múzeumban (amit fura mód élveztem, pedig nem vagyok nagy múzeum fan) aztán biológiai tanulmányokat az állatkerti sétán folytattuk, majd a kikapcsolódás kedvéért a vidámpark is megvoltJ És igeeen, ez utóbbit élveztem a legjobban….akkor már régen mondhattam el, hogy olyan sokat nevettem és annyira felszabadult voltam..de ez volt, hála egy-két embernek, akik velem tartottak----Nóry<3------:) Sajna elmúlt a nap és ezzel kb a középsuli is és akkor innen pörögtek fel az életemben az események. Bizton állíthatom, hogy az utóbbi 2 évben több dolog történt velem, mint az előtte lévő 20-ban. Aminek igen egyszerű oka van….kiszakadtam abból a környezetből amiben éltem. Rájöttem, hogy ott és akkor lépnem kell, mert ha nem teszem meg, akkor nem biztos hogy máskor képes leszek rá.  Vágytam a szabadságra, amihez minden embernek alanyi joga van. Szóval felkerekedvén elhagytam a jó öreg Baranyát és továbbálltam egy új, szebb jövő reményében.
Nos most ennyi lenne, a következő téma: Felismerés, elfogadás, gyűlölet és düh!

Blog idézet: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan" :)

Blog dal: Eva Cassidy: Fields of Gold ------> https://www.youtube.com/watch?v=ZGwDYBWEDSc <-------szerintem csodálatos a dal...szomorú de szívet melengető!!

Köszönöm szépen :)

Hmm….nah akkor egy kis hatásszünet után vágjunk bele. Lássuk csak hol is kezdjük…azt hiszem az elején lenne érdemes. Kérdés: minek az elején?! Hát igen…a születésemkor. Az Úr 1989. évének egy forró nyári hónapjának 5. napján, szombaton jöttem erre a világra, ha jól visszaemlékszem vmikor éjjel 1 felé. (nah de miéééért??) Így utólag okos az ember és felteszi eme bölcs kérdést. Mostanában preferálnám ha anno egy béna, kezdő szülészorvos első nagy bevetése lettem volna és tán pont elbénázza. Persze nem ócsárolom az életet…meg kell becsülni. Csak tudom, hogyha most nem itt, akkor máskor máshol. És tudoom, ha nem így lenne, akkor máshogy:) Talán most pont Amerikában élnék, azonbelül Colorádóban egy kertvárosi házban és olyan sárga sulibusszal járnék iskolába. Lenne hálaadás (természetesen naaagy pulykával:) És ööö Halloween is, kezdetben én jártam volna csokiért meg cukorkáért, majd aztán vártam volna hogy jöjjenek a gyerkőcök. Meg persze ha már ott tartunk, hogy mi lenne, ha …… nem ez lenne, akkor tuti nagy családom lenne, akkora hogy karácsonykor mikor összejövünk ünnepelni a szeretet  (és tényleg a szeretet) ünnepét, akkor a szomszédtól kölcsön kell kérni egy aszalt, hogy odaférjünk. Azt hiszem álomvilágban élek…de miért baj az? „Ne csak álmodd az életet, hanem éld az álmaidat” <---hát talán ezért. Nos akkor térjünk vissza a valóságba és rágódjunk kicsit a múlton. A gyerekkorom azon szakaszára mikor még pelenkás bajkeverő voltam nem igazán emlékszem, így ezeket az élményeimet most nem igazán tudom megosztani veletek. De sajna vannak olyan dolgok, amik nem múlnak el nyomtalanul és akarva akaratlanul a felszínre kerülnek. Egy éves voltam (pontosabban 13 hónapos) mikor életem első tragédiájával szembe kellett néznem (amiből persze akkor én mit sem éreztem) Elvesztettem az egyik embert a kettőből, akiknek elvileg köszönhetem az életem (Igen, csak elvileg….de nem teszem!!) Szóval a drága jó édesanyám (ahogy a nagy költők szokták mondani) itt hagyott minket. Nos…rosszat nem fogok róla mondani (me vannak akik elhordanának mindennek, bár magasról lesz…rom!!) De magasztalni se fogom. Egyrészt nem is tudnám, me nem is ismertem, másrészt eszem ágában sincs. Számomra ő csak egy ember a múltból, akihez annyi közöm van, hogy kilenc hónapig a pocakjában növekedtem…de kb ennyi. Sajnos nem adta meg a lehetőséget, hogy megismerjem, így kb ennyit szentelek rá a blogomban, megemlítettem, me mégicsak megszült, de érje be ennyivel (akárhol is van most a lelke)
Így tehát pörgetem tovább az idő kerekét egészen 1993-ig, mikor is betoppant az életünkbe az ANYUKÁM!!! (igen, én őt nevezném anyának és nem azt aki megszült, majd gondolt egyet és a „könnyebb” megoldást választva pápá-t intett) de sajnos már nála is múlt időt kell használnom Viszont csodás 16 évet töltöttünk együtt, amit soha nem fogok elfelejteni <3 . Büszkén állíthatom hogy ő nevelt fel és a világon mindenkinél jobban szerettem!! ( Ő nevelt ilyenné amilyen vagyok és ez megmarad bennem örökre, mert szerintem jólelkű vagyok, még ha ez nem is mindig látszik) Sajna apu eléggé konzervatív felfogású és csak a munka, a munka és a munka…..persze nyilván abból éltünk, de azért néha jól esett volna, ha játszik velünk, vagy úgy tényleg elbeszélgetünk amolyan apa-fiú dolgokról, de hát sajna nem minden klappolhat az életben, úgy látszik ez volt az ami nem volt a legjobb. Nah de nem panaszkodom…azért elég normális gyerekkorom volt. Néhány évet ugrunk megint és máris 1998-ba érkezik az időgépünk. Talán ez az idő, ahonnan még derengenek az események. Ekkor költöztünk faluba a városból és ez egy más világ volt. Noha az eddigi életem több mint a felét parasztfalván töltöttem, de nem tartom magam vidéki srácnak. Illetve valszeg az vok, de nem tölt el büszkeséggel. Az elején még jó volt…új hely, új emberek….de aztán a szürke hétköznapok elmosták a nagy (három napig tartó) csodát. És akkor most itt jöjjön egy újabb hatásszünet, izguljatok a kamaszkorom eseményeiért egy kicsit (már csak azért is, me ha most belekezdek, akkor kibírhatatlanul hosszú lesz a bejegyzés, aztán elvesztem az érdeklődést:D …. nah folyt köv :)

Blog-idézet: "Mosolyogj!! hiszen a 60 másodperc, amit bosszankodással töltesz valójában egy perc boldogság, amit sohasem kaphatsz vissza!"

Blog-dal: Most ez nagy kedvencem, ezt hallgatom napok óta kajak:D
We Are Young-----> https://www.youtube.com/watch?v=FQLGhPHzxjc&feature=share

Köszönöm :)

Üdvözöllek kedves olvasó a blogomban ….Úgy döntöttem, hogy leírom. Leírom mindazt, ami kavarog bennem és leírom az életem eddigi történéseit, mert most jött el az a pillanat, amikor kikívánkozik belőlem. És ha most nem teszem meg, akkor máskor nem biztos hogy erőm lesz rá. Most szeretném leszögezni, hogy bárki is olvassa el, nem kérek negatív, ledegradáló kommenteket (pozitív vélemény természetesen jöhetJ Lehet hogy néha kicsit részletesebben írom le a dolgokat, sőt lesz olyan is amit talán meg sem kéne említenem, mert annyira belső és személyes dolog és biztos valaki(k) ezért ferde szemmel fognak nézni rám, de NEM érdekel. Elég ideig éltem úgy, hogy mások véleményétől tartva magamban tartottam a dolgokat. De ez így nem jó. Nem jó, mert amikor az a sok keserűség és düh forr benned, egy idő után robban és olyankor talán azokat bántod meg, akiket szeretsz, csak éppen rossz dolgot mondtak, rossz időben. Én is jártam már úgy, hogy megbántottam valakit, és az még a jobbik eset ha van idő kijavítani a hibát és kimondani azt a szót: bocsánat.
Azok akik most arra számítanak, hogy ilyen kis vicces bejegyzések sorát fogják olvasni, azok nyugodtan a jobb felső sarokban lévő X-re kattinthatnak, mert nem szórakoztatni akarlak titeket, hanem beengedni a lelkem mélyén lévő dolgokba. Nem vagyok nyitott, bár akik régebb óta ismernek tudják, hogy más vagyok mint évekkel ezelőtt, de ez még mindig nem elég. Sokan mondták/mondtátok hogy ne építsek magam köré olyan magas falat, amit még egy olimpiai magasugró se tud átugrani, sőt bontsam le amennyire csak tudom. Meg akarom fogadni a tanácsot, bár ettől a „kinyilatkoztatástól” nem várok csodát, de bízom benne hogy elindít valamit és talán könnyebb lesz majd a jövőben.
Nos aki ismer az tudja milyen vagyok. Aki szeret az szeret, aki nem az meg majd megszeret….vagy nem! Senki kedvéért nem fogok megváltozni( kivéve az előbb említett közvetlenebbé válást, de azt ugyebár én magam is akarom) , ez az egyetlen tulajdonságom -a makacsság- ami mióta élek bennem van és kitart, nem akar szűnni. De nem is baj, legalább van olyan tulajdonságom amiért megosztom a kedves publikumot. Azok az emberek akiket közel engedtem magamhoz talán tudják, hogy mi zajlik le bennem. És tudom hogy ez így van, mert vannak olyanok akik amikor mosolyogva azt mondom, hogy „minden rendben van” tudják, hogy ez nem igaz és biztosítanak arról hogy vannak nekem, ez segít át a nehéz pontokon. Mert nehéz pontok sajna vannak. Nálam kissé sűrűn is jön ki, és most már nem rejtem mosoly mögé. Igen, néha depis vagyok…Naéés?? Szerintem nem gáz, ha valaki kimutatja az érzéseit, nekem most ilyen időszakom van. Nah ennyi lenne így a bevezető és remélem hogy minél tovább érdemes lesz írnom a blogot, ami azt jelenti, hogy van aki olvassa, ergo én is fontos vagyok valaki(k)nek.

Blog-idézet: „Nem a lélegzetek száma határozza meg az életet, hanem azok a pillanatok amikor eláll a lélegzet”

Blog-dal: Adele, Someone Like You https://www.youtube.com/watch?v=hLQl3WQQoQ0&ob=av2e

Köszönöm! :)